Egy hajóban evezünk
Egy hajóban evezünk
A SZÉRA-nál fontosnak tartjuk azokat a közösségi eseményeket, amelyek segíthetik a csapatmunkát, az összehangolódást és a közös értékrend kialakulását. Ezen törekvésünkben kiemelt fontossággal bír a sport, ezért 2012-ben SZÉRA Szárnyai néven létrehoztuk a saját sportcsapatunkat, mellyel az elmúlt évek során 7 alkalommal teljesítettük csapatváltóban az ULTRABALATON 220 km-es ultramaratoni távját (erről bővebben itt olvashatsz az oldalunkon http://szera.eu/szera-szarnyai).
Örömmel jelentjük, hogy a SZÉRA Szárnyai aktivitásának köszönhetően egy újabb, most már hagyományosnak nevezhető programsorozat is meghonosodott szervezetünknél, az éves CSAPATÉPÍTŐ EVEZÉS. Az idén harmadszor szálltunk vízre a Dunán annak érdekében, hogy így is megtapasztalhassuk, hogy ugyan több csónakban de mégis egy hajóban evezünk. Olyan jól éreztük magunkat, hogy gondoltuk ezt veletek is megosztjuk.
jobbra: Gyülekező a Római-parton. Minden oké: az időjárás is, a hangulat is meg az idén már kevésbé tartunk attól, hogy mi történik majd a vízen. Ha hullám jön befordítjuk a csónakot a megfelelő szögben, ha meg nem jön, akkor meg vigyázunk arra, hogy szépen egyenesbe tartsuk (ez évről évre egyre többször sikerül is).
balra: Vízre szállunk, most már egész rutinosan. Tavaly óta tovább bővült a legénység létszáma, így az idei évről már elmondható, hogy itt tényleg az összes intézményünk képviselteti magát.
jobbra: A Megyeri híd alatt valahol mindenkiben megmozdul a belső Chuck Norris. Ha az ember itt kiereszti a hangját az elég jól szól és átevezni is meglehetősen monumentális élmény alatta.
balra: Megérkeztünk a Lupa szigetre. Sanyi bácsi büféjében minden évben stabilan ugyanaz a kínálat: grill kolbász, virsli mustárral, jóféle üdítők és nyugalom. Ezért is szeretünk itt kikötni minden évben. Állandó és profi fotósunk Zé, aki egyben remek kormányos is, így sűrítette mindezt egy képbe.
jobbra: Egy új taggal bővült az expedíciónk a szigeten tartózkodás alatt.
balra: Az idén először bemerészkedtünk a Tündér-szigetre is. Bár a sekélyebb víz és a sűrű növényzet miatt itt nagyobb kihívás volt az evezés és a fotózás, így a kép is talán kevésbé adja vissza az élményt, de bizton állíthatjuk, hogy ez is gyönyörű hely. Akit esetleg bővebben is érdekel a története annak ajánljuk ezt a pár évvel ezelőtti írást: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2015/05/kajaktura-tunderi-erdoben.html
jobbra: Urai vagyunk a helyzetnek. Urby az egyik kenunk kormányosa biztos kézzel tartja az irányt..
balra: Visszafelé tartunk a Duna főága felé.
jobbra: Nem csak a kormányosunk, de Krisztián, az első tisztünk is a helyzet magaslatán van. Visszatérünk a fősodrásba és hát innen már lejt a pálya hazafelé, úgyhogy jöhet a belazulás. Na jó, a célbaérés során azért minden évben akad egy kis versengés is :)
lent: Nehéz az összes élményt belesűríteni ebbe a néhány képbe, mert sok minden történt velünk az úton, sokféle emlékezetes és szép dolgot láttunk, illetve éltünk meg. Mindig nagy élmény együtt egyensúlyozni és haladni, küzdeni a sordással, érezni a víz megnyugtató közelségét, látni a dús növényzetet és a vízparti állatokat. Egy jó fél napos evezés után szerencsésen visszatértünk a kiindulási pontra. Jó érzés az is, hogy akik tavaly vagy tavalyelőtt még némi tartózkodással szálltak be a csónakba, azok most igazi húzóerői voltak a csapatnak.
lent: A sok évi folyami evezős múlttal rendelkező csapatkapitányunk, Karcsi vezényletével végül a helyére került minden. Először egy alapos takarítás után a csónakok, aztán a parti büfésoron pedig a többi élmény és tapasztalat is megtalálta a helyét.
JÓ VOLT EGYÜTT! JÖVŐRE ISMÉT NEKIVÁGUNK! :)