Egy hajóban evezünk
2020. augusztus 24.
A SZÉRA-nál fontosnak tartjuk azokat a közösségi eseményeket, amelyek segíthetik a csapatmunkát, az összehangolódást és a közös értékrend kialakulását. Ezen törekvésünkben kiemelt fontossággal bír a sport. Ezért 2012-ben SZÉRA Szárnyai néven létrehoztuk a saját sportcsapatunkat, mellyel az elmúlt évek során 7 alkalommal teljesítettük csapatváltóban az ULTRABALATON 220 km-es ultramaratoni távját.
Örömmel jelentjük, hogy a SZÉRA Szárnyai aktivitásának köszönhetően egy újabb, most már hagyományosnak nevezhető programsorozat is meghonosodott szervezetünknél: az éves csapatépítő evezés. Az idén harmadszor szálltunk vízre a Dunán annak érdekében, hogy megtapasztalhassuk; ugyan több csónakban, de mégis egy hajóban evezünk. Olyan jól éreztük magunkat, hogy gondoltuk ezt veletek is megosztjuk!
Gyülekező a Római-parton. Minden oké: az időjárás is, a hangulat is. Ráadásul az idén már kevésbé tartunk attól, hogy mi történik majd a vízen: ha hullám jön, befordítjuk a csónakot a megfelelő szögben, ha meg nem jön, akkor meg vigyázunk arra, hogy szépen egyenesben tartsuk (ez évről évre egyre többször sikerül is).
Vízre szállunk, most már egész rutinosan. Tavaly óta tovább bővült a legénység létszáma, így az idei évről már elmondható, hogy itt tényleg az összes intézményünk képviselteti magát.
Összhang: a folyó és mi.
A Megyeri híd alatt valahol mindenkiben megmozdul a belső Chuck Norris. Ha az ember itt kiereszti a hangját, elég jól szól; arról nem is beszélve, milyen monumentális élmény átevezni a híd alatt.
Megérkeztünk a Lupa-szigetre. Sanyi bácsi büféjében minden évben stabilan ugyanaz a kínálat: grill kolbász, virsli mustárral, jóféle üdítők és békebeli nyugalom. Ezért is szeretünk itt kikötni minden évben. Állandó és profi fotósunk Zé – aki egyben remek kormányos is -, így sűrítette mindezt egy képbe.
Új taggal bővült az expedíciónk a szigeten tartózkodás alatt.
Az idén először bemerészkedtünk a Tündér-szigetre is. Bár a sekélyebb víz és a sűrű növényzet miatt itt nagyobb kihívás volt az evezés és a fotózás, de bizton állíthatjuk, hogy ez is gyönyörű hely. Érdekel a története?
Urai vagyunk a helyzetnek. Urby, az egyik kenunk kormányosa biztos kézzel tartja az irányt.
Visszafelé tartunk a Duna főága felé.
Nem csak a kormányosunk, de Krisztián, az első tisztünk is a helyzet magaslatán van. Visszatérünk a fősodrásba. Innen már lejt a pálya hazafelé, úgyhogy jöhet egy kis lazulás. Na jó, a célbaérés során azért minden évben akad egy kis versengés is 🙂
Jó volt együtt! Jövőre ismét nekivágunk!